Hopp til hovedinnholdet

Publikasjoner

NIBIOs ansatte publiserer flere hundre vitenskapelige artikler og forskningsrapporter hvert år. Her finner du referanser og lenker til publikasjoner og andre forsknings- og formidlingsaktiviteter. Samlingen oppdateres løpende med både nytt og historisk materiale. For mer informasjon om NIBIOs publikasjoner, besøk NIBIOs bibliotek.

2017

Sammendrag

Avrenning fra jordbruket er en viktig kilde til fosfor i vassdrag i Norge. Ulike former for fosfor har ulik effekt på vekst av alger og blågrønnbakterier i vassdragene. I tiltaksanalyser er det derfor viktig å ha pålitelige estimater for både totalfosfor og andelen løst fosfat som tapes fra jordbruket. Vi har brukt data fra ni overvåkingsfelt i Program for jord- og vannovervåking i landbruket (JOVA) som har blitt overvåket i 17-25 år til å kvantifisere konsentrasjonen og andelen løst fosfat av totalfosfor i jordbruksavrenning fra ulike driftssystemer (eng og beite, åpen åker og blandete driftssystemer). Både konsentrasjonen av løst fosfat og andelen løst fosfat av totalfosfor i jordbruksavrenningen varierer sterkt mellom år. Likevel tyder resultatene på at andelen løst fosfat av totalfosfor er høyere i avrenningsvann fra driftssystemer med eng- og beiteareal (43 ± 14 %) enn i avrenningsvann fra blandete driftssystemer (30 ± 15 %) og fra driftssystemer med åpen åker (17 ± 9 %). Driftssystemene med eng- og beiteareal hadde i gjennomsnitt dobbelt så høy husdyrtetthet og høyere nedbør sammenlignet med driftssystemer med åpen åker. Disse resultatene kan bl.a. brukes som grunnlag for vurdering av faktorer for biotilgjengelig fosfor i avrenning fra ulike driftssystemer i jordbruket.

Til dokument

Sammendrag

A szennyvíziszap hasznosításának perspektivikus lehetősége hazánkban a mezőgazdasági célú felhasználás. Lehetőség van a víztelenített szennyvíziszap ún. injektálására, illetve a komposztálás utáni hasznosításra. A komposztálás egyik speciális válfaja a vermikomposztálás, amikor a kiindulási alapanyagokat gilisztákkal, vagy gilisztákban gazdag humusszal keverik, így a lebontás hatékonyságát a giliszták keverő hatásával, illetve lebontó tevékenységükkel növelik. A különböző életformatípusokba sorolt fajok közt szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott, kizárólag trágya-, illetve komposztlakók is megtalálhatók, vagyis azok a fajok, amelyek bomlásban lévő szervesanyagok további feltárásában vesznek részt. Így a vermikomposztálás szempontjából jelentős fajok Eisenia sp., Eudrilus eugeniae, és Perionyx excavatus. A vermikomposztálás szerepének, lehetőségeinek vizsgálatakor a hagyományos komposztálással való összehasonlítás elkerülhetetlen. A vermikomposzt előállításának legfontosabb szempontja a giliszták optimális életkörülményeinek biztosítása, elsősorban a hőmérséklet, nedvességtartalom, levegőzöttség tekintetében. Ez többlet odafigyelést igényel. A hagyományos komposztálás egyik fontos jellemzője a termofil fázis, mely során a szennyvíziszapban található patogén szervezetek elpusztulnak. A vermikomposztálás során a földigiliszták hőérzékenysége miatt, kimarad a termofil fázis, azonban a földigiliszták tevékenységének, jelenlétének köszönhetően hasonló sterilitás érhető el. Tápanyagtartalom vonatkozásában a vermikomposzt nagyobb mennyiségben tartalmaz összes és felvehető makrotápelemet a hagyományos komposztokhoz képest. A vermikomposztálás további előnye a földigiliszták által kiválasztott növényi hormonhatású anyagok jelenléte. Környezetvédelmi szempontból a földigiliszták nehézfém akkumulációs képessége, valamint a speciális bélflóra által biztosított szerves szennyezők lebontásában való szerepük hozzájárulhat a szennyvíziszapok vermikomposztálásának jövőbeni terjedéséhez. Miközben a vermikomposzt számos előnnyel rendelkezik, hazánkban való elterjedéséhez még jó néhány akadályt le kell győznie. A földtulajdonosok sok esetben a szennyvíziszap komposztra nem tápanyag- és talajjavító anyagként gondolnak, hanem sokkal inkább kockázatos hulladékként, amelyek használatával elszennyezhetik talajaikat és a rajta termő növényeket. Habár számtalan szennyvíziszappal kapcsolatos ismeretanyag létezik, a hazai körülmények közötti Vermikomposztálás, mint a szennyvíziszap-komposztálás alternatív megoldása: Szemle 409 hosszú távú hatások vizsgálatáról szóló, a jelenkor aggályait is taglaló eredmények még hiányoznak. A vermikomposztálás tehát perspektivikus, innovatív technológia a szennyvíziszap hasznosítás terén. Azok a szennyvíziszapok, szennyvíziszap komposztok, amelyek szennyező anyag tartalmuk miatt nem felelnek meg az 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet alapján a mezőgazdasági felhasználásra, a vermikomposztálás révén arra alkalmassá tehetőek.

Til dokument

Sammendrag

Understanding how toxic contaminants affect wildlife species at various levels of biological organization (subcellular, histological, physiological, organism, and population levels) is a major research goal in both ecotoxicology and radioecology. A mechanistic understanding of the links between different observed perturbations is necessary to predict the consequences for survival, growth, and reproduction, which are critical for population dynamics. In this context, experimental and modeling studies were conducted using the nematode Caenorhabditis elegans. A chronic exposure to external gamma radiation was conducted under controlled conditions. Results showed that somatic growth and reproduction were reduced with increasing dose rate. Modeling was used to investigate whether radiation effects might be assessed using a mechanistic model based upon the dynamic energy budget (DEB) theory. A DEB theory in toxicology (DEB-tox), specially adapted to the case of gamma radiation, was developed. Modelling results demonstrated the suitability of DEB-tox for the analysis of radiotoxicity and suggested that external gamma radiation predominantly induced a direct reduction in reproductive capacity in C. elegans and produced an increase in costs for growth and maturation, resulting in a delay in growth and spawning observed at the highest tested dose rate.

Sammendrag

The major fraction of engineered nanomaterials (ENMs) released in the environment are transiting through wastewater treatment plants (WWTPs). How do the microorganisms responsible for the removal of nitrogen in WWTPs react when exposed to wastewater-borne ENMs? We investigated the potential for Ag and TiO2 nanoparticles (and their transformation products) to cause a decrease in the operational efficiency of WWTPs, more specifically on nitrogen removal by denitrification. To gain a mechanistic understanding of the potential effects of Ag and TiO2 NPs on denitrifying bacteria, we exposed pure cultures of bacteria isolated from activated sludge to various concentrations of NPs, and monitored gas kinetics during the transition from oxic to anoxic respiration. We also conducted similar exposure experiments on indigenous bacterial communities present in actively operating WWTPs. Results obtained with suspended and biofilm associated microorganisms will be presented, in order to complement eco-physiological studies on single organisms.